<$BlogRSDUrl$>
Google

csütörtök, január 19, 2006

huh, nagyon jót álmodtam.
Álmomban megtaláltam a háborúban elveszett feleségemet. Nagyon megörültem neki, mivel nagyon szeretem őt, és azt hittem, hogy meghalt. Vele volt a közös gyerekünk, egy nagyon kicsi lány is. Neki is örültem nagyon. Sajnos nagyon hosszú ideig voltunk egymástól távol, ezért közben hozzáment egy másik férfihoz. Persze amikor találkoztunk akkor megcsókoltam a feleségemet, és hosszasan vagy félórát csak ölelgettem, nem akartam elengedni, nehogy megint eltűnjön. Nem akartam, hogy megint elvesszen. Aztán ma suliban meg láttam "álmaim asszonyát", ugye mondanom se kell, hogy ki volt az! ;]
De hát sajnos mással jár...
Igazából az álom annyira jó volt, annyira élethű, hogy szar volt felkelni, rossz volt a valóságban lenni. Nem hiszem, hogy elég érzékletesen sikerült leírnom, de sokat jelent ez nekem. Reggel ahogy gondolkoztam ezen az egészen, úgy körvonalazódott, hogy ez valójában a Magnum egyik cselekmény szála. De hát én vagyok Magnum, ez nem meglepő. :D
ma meg egész nap fájt a hasam, egy óránk volt, házidogát adtam le, holnap már nem is kell menni, utána lévő héten szünet van.

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Google
 
Web rocko-.blogspot.com